A kezdetekkor a világon sok helyen, ahol a körülmények és a lehetőségek adva voltak, rejtelmes módon, szinte egyszerre alakul ki a szőnyegcsomózás. Nincs olyan hely, ahol valamilyen formában ne használnának szőnyeget, és ez talán az egyik legnagyobb adománya, felbecsülhetetlen értéke ennek a művészetnek. A szőnyegkészítés és –művészet kialakulásában azonban feltehetően igen nagy szerepe volt a közép-ázsiai nomád törzseknek. Abdulkadir Ersoy szerint a szőnyegkészítés több ezer évvel ezelőtt kezdődött valahol Közép-Ázsiában.

Így a hétköznapi, több évszázados vagy akár évezredes népművészet egyben iparművészet is, és szolgálja a díszítés hétköznapjait vagy ünnepeit. A szőnyeg írásos említése már az Ószövetségben is fellelhető, de megtalálhatjuk Homérosz Iliászában, vagy Aiszkhülosz színdarabjaiban is. Ezekben a klasszikus írásokban említést tesznek gyönyörű, dúsan mintázott, drága szőnyegekről. Ezekben az időkben, magának az önálló művészetnek nincs olyan nagy szerepe, hiszen a régen élt ember évszázadokon át saját használati tárgyait készítette el szép mintákkal díszitve. Használati tárgy volt tehát, és ha egy szőnyegre nézünk, tudnunk kell, hogy a történelem egyik nagyon messzire visszavezethető történetének egy darabját látjuk.

Ha elhasználódott egy szőnyeg vagy szőttes, pótolják a helyi hagyományok, igényük és  ízlésük szerint.

Az emberi életet végigkísérte a szőnyeg. Születéskor a bölcsőt szőttes vagy szőnyeg képviselte a nomád népeknél. Felnőttként is ezzel díszítették otthonukat, takaróként és ágyként szolgált a hétköznapokban. Szőnyegek között éltek és haltak meg.

 Főoldal a szőnyegkészítés története oldalról